Ötezer éves nagyváros maradványaira bukkantak Izraelben

Egy 5000 évvel ezelőtt virágzó nagyváros maradványaira bukkantak Izraelben – jelentette a Háárec című újság honlapja vasárnap.

Az En Esur nevű helyen egy útépítés során előbukkant városban időszámításunk előtt 3000 évvel hatezren éltek, ami abban a korban hatalmas településnek számított.
A föld alól előbukkant város méretében jelentősen megelőzi az Izrael földjén eddig legnagyobbnak tekintett kora bronzkori Jerikót és Meggidót, noha elmarad az Egyiptomban és Mezopotámiában feltárt korabeli városias településektől.
A leletek alapján már a korai khalkolitikumban (kőrézkor), hétezer éve jelentős nagyságú falu volt ezen a helyen, ami alapján át kell írni kissé ennek a kornak a történelmét, mert már az eddig gondoltnál korábban megindulhatott a városiasodás.
Az észak-déli 6-os autópálya egyik bekötőútjának építése közben bukkantak a Tel-Aviv és Haifa között félúton az ősi település nyomaira – a helyi törvények szerint meg kellett kezdeni az ásatásokat.
Ez Izrael eddigi legnagyobb ásatási területe, de Jichák Paz, az Izraeli Régészeti Hivatal (IAA) szakembere a lapnak azt nyilatkozta, hogy az eddig feltárt terület csak az egykori város 10 százaléka.
A Földközi-tenger déli medencéjének most előkerülő eddigi legnagyobb városában az épületek maradványai alapján fejlett hatalmi központ működött számos középülettel a 65 hektár nagyságúra becsült területen, ami a korabeli Jerikóénak a tízszerese.
Az írásbeliség előtt megszületett város tervezett és sűrűn lakott volt, a lakóépületek mellett raktárak és magtárak álltak a kikövezett utcák mentén. Tornyokkal megerősített, két méter széles városfal védte a települést, amelynek a falon kívül saját temetője is volt valószínűleg a társadalmi helyzet alapján differenciált egyszerűbb és jelentősebb sírokkal.
A legnagyobb, 25 méter hosszú épület szakrális célokat szolgálhatott, embert utánzó figurákat találtak benne, mellette két hatalmas, messziről odavitt kőalapot, melyek egyikén állatok csontvázaira leltek.
A szakemberek egyelőre nem tudják, hogy miért, de a nyomok szerint i.e. 3050 körül a várost elhagyták lakói. Az ásatások befejezése, a leletek dokumentálása után az árkokat betemetik, folytatják az útépítést, s várhatóan nem lesznek látogathatók a váratlanul megtalált ősi város maradványai.

Biszexuális operaénekesnő volt a francia történelem legvagányabb alakja

Biszexuális operaénekesnő volt a francia történelem legvagányabb alakja. Nőket csábított el, féltékeny férfiakat intézett el, egy alkalommal pedig még egy apáca holttestét is elrabolta, annyira szerelmes volt Julie d’Aubigny.

 

Fotó: wikipedia

Julie d’Aubigny (1670 / 1673-1707), aki Maupin Mademoiselle vagy La Maupin néven ismert, egy 17. századi kardvívó és operaénekes volt. Növekvő karrierje és lenyűgöző élete a saját idejében pletykák és színes történetek tárgyát képezte, és utána számos előadást inspirált. A Théophile Gautier rá alapozta Madameiselle de Maupin (1835) című regényét.

A Zsolnay-kerámiát bemutató kiállítás nyílik Krakkóban

Lucie Szymanowska, az MTI tudósítója jelenti:
Első alkalommal mutatják be Lengyelországban önálló kiállításon a nagy hagyományú magyar Zsolnay-kerámiát, a tárlat szerda este nyílik Krakkóban a lengyelországi magyar évad keretében.

A közép-európai kultúra kutatásával és népszerűsítésével foglalkozó krakkói Nemzetközi Kulturális Központ (MCK) és a pécsi Janus Pannonius Múzeum szervezésében nyíló tárlaton több mint 100 tárgyat, köztük díszkerámiák mellett tervrajzokat és építészeti díszítményeket tekinthetnek meg a látogatók.
A tárlat összeállítói a közép-lengyelországi Plockban működő, jelentős szecessziós gyűjteménnyel rendelkező Mazóviai Múzeumból kölcsönzött műtárgyakat is felhasználtak.
A kiállított alkotások között a lengyel származású Sikorski Tádé több alkotása is található. A híres építész és kerámiaművész a gyáralapító Zsolnay Miklós unokáját, Júliát vette feleségül 1883-ban és a Zsolnay-gyár művészeti vezetője lett.

 

http://www.zsolnay.hu/hu/

Az MCK honlapján megjelent tanulmány kiemeli: a Zsolnay-kerámia sikeréről egyrészt “a budapesti és a bécsi műveltségű tervezők választékos műtárgyai”, másrészt az újító technológiák döntöttek, köztük a szecessziós épületek homlokzatait díszítő, a pompás tetőburkolatokat alakító pirogránit, valamint a kerámia különleges színű felületeit adó eozintechnika.
A Zsolnay család által gyártott műtárgyak “a szecessziós iparművészet és építészet legfontosabb példái közé tartoznak nemcsak Magyarországon, hanem európai és világviszonylatban is” – áll a tanulmányban, mely az amerikai szecessziós üvegművészet legendája, Louis Comfort Tiffany, valamint a francia Clement Massier kerámiaalkotásaihoz hasonlítja a Zsolnay-műveket.
A július 2-áig megtekinthető, a Zsolnay – A magyar szecesszió című kiállítás fellett a krakkói, valamint a pécsi főpolgármester vállalt tiszteletbeli védnökséget.

MTI